Gyere el te is!
BEMUTATJA
Vasárnap, este 7-től a Farkas utai református templomban Fike istentiszteletre kerül sor.
A Fiké-ről azt kell tudni, hogy van rá eset, hogy az istentiszteleti adományokat egy bizonyos célra szánják, és ezt a bizonyos összeget "céladomány"-nak nevezik.
A novemberi céladomány a "Várom az Urat" zenefesztivál támogatására van elrendelve.
Ez a felhívás szól mindenkinek, aki vasárnap Kolozsváron tartózkodik....A Fike szeretettel vár titeket a vasárnap délutáni istentiszteletére. Gyertek el és támogassátok a VAU-t!
És meglepetésként Szikra koncert is lesz (amit most, hogy így kihirdettük, nem is olyan nagy meglepetés)...
Tudod hogy Neked ott a helyed vasárnap! Mert a Fikében "Itthon vagy".
egy nagy munka eredménye...
azt hiszem nem kell mondanom, hogy a világban mekkora az érdektelenség bizonyos dolgok iránt...
Mindenkitől azt lehet hallani, "senki se törődik semmivel", "mindenki arra gondol hogy neki jó legyen"...és ehhez hasonlók...
Közérdek??? Az mi az? Kinek fontos ha halunk éhen?
Ki kell mondani végre az igazságot: Krízis van... De nem, nem az amire ilyenkor mindenki gondol... A szívünkben van krízis. Igen, ott kezdődik minden, nem a pénztárcánknál... Mi lettünk olyanok hogy már semmi más nem fontos, csak saját magunk...
De vannak, akiknek felcsillan a szemük, ha másokon lehet segítteni, ha másoknak jót lehet tenni, ha örömet tudnak szerezni, ha tehetnek valamit... másokért is. Kevesen vannak nagyon...
Ezért olyan értékesek ... Közlük egyvalaki egy egész hetet szánt arra, hogy a lenti videót elkészítse... Remélem megérte...
Ünnep előtt...
Kedves mindenki!
Talán már belegondoltatok abba, hogy hamarosan újra karácsony. Na ez sok fejtörést meg mindenféle ide-oda rohangálást tud okozni olykor-olykor. Én előre félek. Alig lehet megvenni azt az ajándékot, mert mindenki lökdös ide oda... és olyan kicsikének érzed magad...meg egyedül néha... túl nagy ez a város karácsonykor.
Ami igazán meleggé teszi a hangulatot, így karácsony előtt, az talán a gondolat hogy nem vagyunk egyedül... Még egy nagyvárosban sem. Persze, vonz haza a családi kicsi házacskája és a régi szobád melege, és a képek a falonn, és a fenyőfaillatú világ... De még nem lehet menni...
Az ilyen ünnepre fel kell készülni, várni kell rá... Számolni kell vissza a napokat, míg eljön. És ez a várakozás örömteli kell legyen. Talán ez az egyik oka annak, hogy megszületett a VAU.
Ez igy elsőre neked lehet semmit nem mond, de annak aki ismeri, az bizonyára úgy véli, hogy telyesen megváltoztatja az ünnep előtti hangulatát. Olyan mintha megnyilnának új ajtók és beengednének abba a másik világba, az igazi "ünnep világába". Ahol zaj van és csend, gyerekek sikíttoznak és öregek mosolyognak csendesen. Nem akarom elragadtatni magam. Ez egy érzés. És amikor az érzést képi fomába öntjük, még meg se közelítjük vele, azt amit valójában le kellene írjunk.
Ha csak a tényeket vesszük figyelembe, 9 együttes, majdnem 100-nál több fellépő, talán 50-nél több munkatárs.... és résztvevő... nem lehet megszámolni előre...
Nem tudok többet mesélni, félek, a szavak ebben az esetben kevesek...
Nem is akarok... Csak annyit, hogy megfog a hangulat, varázsol a zene, és másnap mikor felébredsz, úgy érzed majd hogy MINDEN FELHŐ GYANÚS...
Nézd meg itt, hogy miről is van szó...



