2009. január

vau2008

‘’Várom az Urat’’ adventi keresztyén zenefesztivál nyolcadszor

2008 December 6, reggel 8 óra és pár perc. Elsők közt érek az Auditorium Maximumhoz. Csak a kapus van ott. Neki mondom el tehát hogy nagy nap a mai és hogy élet-halál szükségem lenne a segítségére. A kapus kedves. Ő az aki elsőnek rám-mosolyog és veszi a kulcsokat. 

 

Amire kinyitjuk a nagy bejárati ajtót, már ott vannak a fiuk is a hagosíttáshoz szükséges eszközökkel. Attól a perctől kezdve olyan a nagy épület, mint a hagyaboly.  Az emberek járkálnak nagy összevisszaságban, de valahogy mégis mindennek és mindenkinek megvan a helye.

 Sokan dolgoznak azért hogy minden tökéletes legyen: hangosíttás, standok, kávéház, kivetíttés, tombola és még annyi minden kicsi apróság hogy észbe se lehetne tartani. És a legfontosabb, egymás után  jönnek az együttesek. Fiatalok, tele életkedvvel, tenni akarással és tehetséggel. Ők a mai nap sztárjai.

12 órakor már próbálják a hangszereket, készenlétben  vannak a standok is, ahol könyvektől elkezdve társasjátékokig és szalma-figurákig sok mindent beszerezhet az ember, ha van ideje  nézelődni.

Még egy óra s kezdődik, mondom magamnak s mindenkinek. Izgatott vagyok. Elrontjuk? Vagy minden úgy lessz ahogy már hónapok óta megálmodtuk? Aztán megnyugodok. Ő ittvan, milyen baj történne?

1 óra. Az órám pontos. És a kezdés is. Majdnem. És sokan  vannak a nézőtéren. Jókedvüek. Kiváncsiak.

 A Fike Band kezdi a napot.  És kezdésnek pont ez kellett. A zene ami hangulatba hoz, amely elkergeti minden aggodalmunkat. Őket követi az Új remény Csikszeredából és a Békés Szavak Marosvásárhelyről.

És egyre többen vannak. Szünetekben alig lehet mozogni az előtérben. Mintha mindenki ismerne mindenkit és  mindenki örül annak,  hogy itt lehet és együt ünnepelhet.

B-man és Slick következik az ő egyéni stilusukkal, majd őket követi a kolozsvári Kobak és a Snaps Vokal Band Sepsiszentgyörgyről. És a hagulat is nagyon jó. Nem beszélve arról hogy tele van a terem.

Késő délután van már, és én elvesztem az időérzékem. Csak azt érzem hogy szép és bárcsak ne lenne még egyhamar vége. Egy pillanatig leülök és nézem a közönséget, az arcokat, a mosolyt az arcokon, és úgy érzem minden rendben, készül valami, hamarosan itt lessz és mi lélekben már várakozunk. És olyan jó érzés ezt megosztani mindenkivel.

A Szikra együttes következik, majd a marosvásárhelyi Graal lép színpadra.

A sok zene után pedig kell egy kis csendesség is. Szász Lóránt-Levente, kerekdombi segédlelkész áhitatjában  az igazi várakozásról beszél. És akik idáig együtt énekeltek az együttesekkel, elcsendesedve hallgatják. Nem csak zenével és tánccal, de lélekben is kell várakozni.

 

Az este utolsó fellépői a marosvárárhelyi Reménység együttes. 

És az egész nap hangulatát zárja az ’’all star’s ’’ fellépés, amikor minden együttes visszamegy a szinpadra, a kivetíttőn egymás után látni a nap legjobb pillanatképeit és az egész terem énekli a ’’Várom az Urat” címü dalt, mindenki együtt.

Együtt vártuk Őt 2008 december 6án. Énekkel, mosolyal, ünnepelve...

És talán jövőben is... Legalábbis  úgy szeretnénk...


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: Kató Kata, 2009. jan. 13. 14:07 - címkék: és kategóriák: cikk - még nincsenek kommentek